- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
- 65 megtekintés
A Mario-kutatás fő célja az volt, hogy kielemezze a magyarországi gyermekvédelmi rendszer jó gyakorlatait és hiányosságait az úton lévő gyermekek szempontjából. A jelentés egy dokumentum-elemzés alapján és a „Mario Módszertani Iránymutatások” elnevezésű kvalitatív módszerek szerint készült.
Az első rész áttekintést tartalmaz, amely megpróbálja bemutatni a kutatás általános kereteit, valamint rövid összehasonlító elemzésnek veti alá az úton lévő gyermekek szempontjából alkalmazható vagy befolyásoló tényezővel bíró jogi és intézményi hátteret.
A második rész a gyermekvédelmi rendszer és az úton lévő gyermekek tipikus jellemzőit mutatja be. Elemzést ad közre a gyermekvédelmi rendszer kvalitatív indikátorairól, úgy mint hatékonyság, befogadókészség, alkalmasság, proaktivitás és megelőzés. A több mint 30 személlyel – érintett gyermekekkel és szakemberekkel egyaránt – folytatott beszélgetések azt bizonyítják, hogy:
- A probléma átfogó megközelítésére tett erőfeszítések némelyike sikeres volt, ugyanakkor a elyzetet az illetékes szakembereknek tovább kell vizsgálniuk és javítaniuk. Az „úton lévő gyermek” kifejezésnek sem Magyarországon, sem nemzetközi szinten nincs pontos definíciója.
- Általában véve a magyar jogi szabályozás összhangban van a nemzetközi és az európai szabályozással. Tartalmazza az alapvető gyermekvédelmi intézkedéseket, azonban (amint azt jelen tanulmány igazolni fogja) szükség van még fejlődésre.
- Az úton lévő gyermekekre elsősorban gyermekként kell tekinteni. A környezet, amelybe kerülhetnek és a kihívások, amelyekkel szembe kell nézniük, rendkívül összetettek és változatosak lehetnek, ami a segítőiktől többoldalú, szakmákon átívelő, átfogó és holisztikus cselekvéssort igényel.
- Az úton lévő gyermekek ügye holisztikus és szakmai szervezeteken átívelő együttműködést igényelnek, ha viszont a gyermekvédelem töredezett és az érintettek önállóan kezelik a problémát, akkor ritkán sikerül átfogó és tartós megoldást nyújtani.
- Ha külön próbálják a probléma egy részét kezelni, a gyermekvédelmi rendszer hatástalanná válhat, amely egyrészt fenntarthatatlan, másrészt képtelen őszintén reagálni az úton lévő gyermekek igényeire.
- Az úton lévő gyermekek védelmét kapacitásproblémák is övezik. Magyarországon az elmúlt években sikerült fejlődést elérni az alap- és a szakszolgáltatások területén is. Volt néhány sikeres kapacitásbővítési intézkedés, de főleg nemzetközi és civil kezdeményezésre. A fejlődés ellenére még mindig óriási problémák figyelhetők meg, amelyek a behatárolt pénzügyi lehetőségekben gyökereznek.
- Határokat átlépő menekültek esetében a legnagyobb kihívás a kommunikáció. A kiadványok és weboldalak hozzáférhetősége, valamint az az idegen nyelvű tájékoztatás sem kielégítő.
- A pszichológiai ellátás is nagyon problematikus a magyar gyermekvédelmi rendszerben. Ezen túl az úton lévő gyermekek és családjaik keveset tudnak az egészségügyi ellátás és az oktatás hozzáférhetőségéről.
- A gyermekek szempontjából: ritkán bizonyítható, hogy tisztában vannak a kockázatokkal vagy, hogy törődnek saját biztonságukkal. Mindez még sebezhetőbbé teszi őket. A gyermekvédelmi rendszert segítő szakembereket gyakran félrevezetik az érettnek és függetlennek mutatkozó gyermekek, emiatt rosszul mérik fel a segítség igényét.
Kiemelendő, hogy nincs a gyermekvédelmi rendszer hatékonyságát bemutató elemzés, sem olyan tanulmány, amely a kutatók kihívásait mutatná be, amikor a magyar gyermekvédelmi szolgáltatásokat próbálják kiértékelni. Tanulmányunk másik fontos megállapítása, hogy szükség lenne a gyermekvédelmi rendszer hatékonyságának és alkalmasságának, valamint az úton lévő gyermekek jellemzőinek szisztematikus kutatására, mivel ezen a területen alig történik minőségi kutatási tevékenység.