Hazánkban a statisztikák szerint 25 elhallgatott gyermekbántalmazás jut minden felismert esetre. A hallgatás oka lehet az elegendő figyelem hiánya, vagy a konfliktuskerülés.
Abúzusnak minősül minden fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazás, illetve bűnrészesnek számít az, aki ezt nem akadályozza meg, vagy nem jelenti a hatóságoknak. Bár a WHO becslése szerint a nők 20 százalékát, a férfiaknak pedig 5-10 százalékát érte gyermekkorában bántalmazás, a média és a környezet csak a szélsőségesebb esetekre figyel fel.
Bár Magyarországon hiányoznak a pontos adatok, az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjának felmérése szerin hazánk „veszélyes hely” a gyermekek számára: havonta átlagosan két gyermek hal meg bántalmazás következtében. A fiúk fizikai, míg a lányok szexuális bántalmazásnak lesznek gyakrabban áldozatai. Ez később a bántalmazott férfiaknál alkohol és droghasználathoz, illetve erőszakhoz vezet, míg a nőknél gyakrabban alakul ki fizikai, vagy mentális betegség. Kimutatható az is, hogy a szexuálisan bántalmazott lányoknál később nagyobb a spontán vetélés, vesélyeztetett terhesség és fájdalmas menstruáció esélye.
Az átélt trauma, melyet olykor az elme automatikusan elzár, hatással van az áldozat önbecsülésére, aki gyakran pszichiátriai vagy pszichológiai kezelésre szorul. Már gyermekkorban megjelenik a befordulás, a teljesítmények romlása, bűntudat, önmaguk hibáztatása. Később a kapcsolataikban felléphetnek szexuális problémák, illetve gyakran kerülnek bántalmazó vagy kihasználó kapcsolatba, melyből később nehezen lépnek ki.
Bár a terápia segíthet a gyermekkori bántalmazás okozta traumák feldolgozásában, ezek mégis maradandó sérüléseket okoznak, ezért fontos, hogy felismerjük, és tegyünk ellene.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
- 761 megtekintés