Tudd meg, mit jelent a mindennapjainkban a traumatudatos ellátás, miért fontos, és hogyan jelenik meg a Terre des hommes Vészhelyzeti Válaszadás Programjának a Traumaközponttal együttműködésben folytatott munkájában: Richter Júliával, a Traumaközpont szakmai vezetőjével. munkatársaival, Horváth Anikó és Nánási Andrea krízistanácsadó szakpszichológusokkal és a Terre des hommes szakmai munka összehangolásáért felelős szakértőjével, Varga-Sabján Dórával beszélgettünk.
"A traumatudatos ellátás nem azt jelenti, hogy mindenkinek tudnia szükséges, mi történt az érintettel, abból a feltételezésből kiindulva viszont, hogy bárki lehet traumatúlélő, fokozott figyelemmel biztosítjuk, hogy egy sok szempontból biztonságos, támogató, elfogadó és kiszámítható közeget teremtsünk" - válaszolja az ennek a szakmai megközelítésnek az egyik alapvető keretére irányuló kérdésünkre Richter Júlia. "A megközelítésünkben a traumatudatos ellátást gondoljuk fontosnak, amelynek az a lényege, hogy minden, a szolgáltatást igénybe vevő személyt úgy közelítünk meg, hogy ha esetleg trauma túlélő, akkor is elérhető/használható/támogató legyen számára az a segítség, amit nyújtani tudunk."
Nagyon sokszor felmerül a traumatudatos ellátás kapcsán a biztonságos környezet, a kiszámítható keretek szükségességének a fontossága. Mi ennek az oka, miért fontos ezt kiemelten kezelnünk a traumát átélt személyek, és az őket érő érzelmi, lelki, testi hatások esetében?
R. Júlia: Minden trauma túlélőnél, de menekültek esetén még kiemelten fontos a biztonságérzet megteremtése. Ez jelenti a fizikai biztonságot, érzelmi biztonságot, megfelelő információt a lehetőségeikkel kapcsolatban és elfogadó viselkedést esetleges, mások számára nehezen érthető érzelmi reakciók esetén. Trauma következtében megváltozhat valakinek a viselkedése, visszahúzódóbb, gyanakvóbb, vagy agresszívebb lehet. Sokszor az extrém stressz hatására a gondolkodás, a koncentráló-képesség is megváltozik, így például arra is fontos figyelni, hogy az átadott információt mennyire tudja az illető éppen akkor feldolgozni, érdemes-e más formában is, vagy többször elmondani neki. Minél hamarabb érzik magukat biztonságban, annál kisebb a későbbi poszttraumatikus tünetek kialakulásának az esélye.
V-S. Dóra: Máté Gábor addiktológus meghatározásában a trauma nem az, ami velünk történik, hanem az, ami bennünk történik a velünk történtek hatására. Egy traumatikus helyzetben olyan érzelmi és viselkedési reakciók alakulhatnak ki, amik az adott helyzetben adekvátok, később azonban már sokkal inkább akadályt jelentenek – gondoljunk arra a veteránra, aki évekkel a háború után is megriad, vagy akár menekülni kezd, ha szirénahangot hall, noha ez a mindennapi életét a városban, ami az otthona, már jelentősen megnehezíti. A biztonságos, kiszámítható környezet biztosításával egyben lehetőséget adunk a traumát átélt személyeknek arra is, hogy ne kelljen folyamatosan, készenléti helyzetben monitorozniuk a környezetüket - ez ugyanis, a stresszválaszrendszer állandó aktivitása miatt, rendkívüli megterhelést jelent az emberi szervezet számára.
Miben különbözik a traumát átélt felnőttek és gyerekek helyzete? Milyen, speciális igényei lehetnek a traumával az ellátásba érkező gyerekeknek?
R. Júlia: Gyerekek esetében is kiemelten fontos a biztonság megteremtése. Ők, kortól függően, de leginkább a szülők, gondozók reakcióin keresztül értelmezik a történteket. Életveszélyes, traumatikus események közben a túlélésre koncentrál mindenki. Ilyenkor kevesebb figyelem jut a gyerekek igényeire, a félelmeik átbeszélésére, az élményeik feldolgozására. Így gyakran a gyerekek egyedül maradnak az élményeikkel, a helyzet értelmezéséhez hiányzó részeket pedig a fantázia világából érkező, különböző elemekkel egészítik ki, ami sajnos sokszor még megterhelőbb, mint a valóság. A félelem következtében nekik is megváltozhat a viselkedésük. Tőlük nem megszokott érzelmi reakciókat mutathatnak és gyakran a fejlődésben való stagnálás, vagy visszaesés tapasztalható időlegesen. A gondozóktól való elválás ilyenkor a megszokottól nehezebb lehet, mert az alapvető biztonságérzet megingásával elveszik az abba vetett bizalom, hogy a szeretett személy vissza fog térni. Az ukrán menekült gyerekek esetén az apáktól, más szeretteiktől való elválás, a kapcsolattartás nehézsége is egy érzelmileg megterhelő helyzetet eredményez. Mindez akkor is igaz, ha egy család nem élt át közvetlenül életveszélyt, hanem annak kockázatát elkerülendő, a biztonságukat szem előtt tartva döntöttek úgy, hogy eljönnek. A hirtelen változás alapvetően kibillenthet egy gyereket és mindezt csak súlyosbíthatja a félelem, az esetleges gyász és a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy meddig fog tartani ez az átmenetinek szánt, ideiglenes állapot.
N. Andrea: A családok túlnyomó része az ittlétükre átmeneti megoldásként tekint: szeretnének hazamenni, amint lehet. Ingatlanjuk, állataik várják őket otthon - a helyen, melyhez kötődnek. Az átmenetiség állapota és érzése miatt nehéz középtávon strukturálni céljaikat és így idejüket, máról holnapra tudnak élni és gondolkodni a legtöbben. Ez többek közt megnehezíti a motiváció felkeltését és fenntartását is. Több esetben megfigyelhető, hogy a szülő saját céltalansága miatt nem viszi gyermekét közösségbe (iskola, óvoda), inkább maga gyakorolja a gondozó szerepet. A fiatal anyák távolabbi munkavállalása miatt a nagymamák vigyáznak az unokákra, rájuk jellemző, hogy túlféltés-túlóvás miatt tartják maguk mellett a gyermekeket. Esetenként érezhető a kényszerű összezártságból fakadó feszültség is, ami gyakran a gyerekekkel folytatott foglalkozások, játék-tevékenységek során kerül napvilágra: a feszültségek a játékon keresztül jelennek meg.
Hogyan tud ezekre reagálni a traumatudatos ellátás? Milyen megküzdési stratégiákat jelent, mi lehet ezeknek a reális célja békeidőben és a krízisellátásban?
H. Anikó: A megküzdés támogatásában és a trauma feldolgozásában is sokat segít a biztonság, stabilitás és kiszámíthatóság megteremtésén túl a meglévő erőforrások megerősítése, például a közösség összetartására és támogató erejére építéssel, csoportos beszélgetések, közösségi programok szervezésével. A megszokott napi tevékenységek, rutinok fenntartása, úgy mint az iskolába járás, főzés, közös bevásárlás hozzájárul az énhatékonyság érzésének visszaszerzéséhez, mind a gyerekek, mind a felnőttek esetében.
V-S. Dóra: Minden traumatikus esemény, legyen az természeti katasztrófa vagy emberek okozta veszély, kontrollvesztett állapotba helyezi az egyént. Ez az érzés elhatalmasodhat, és eluralkodhat az élet minden területén később. Ezért nagyon fontos biztonságos, támogató közegben újra és újra megélni azt, hogy van lehetőségünk és képességünk döntéseket hozni, hogy lehet hatásunk arra, ami velünk történik. Ezt jelentené a normalitás: az a természetes, hétköznapi rendje az életünknek, amiben nem kell állandó készenléti helyzetben lennünk és elárasztó, kontrollálhatatlan tapasztalatokra számítanunk. Minél inkább meg tudjuk élni a saját hatékonyságunkat békeidőkben, annál nagyobb ellenállást tudunk kialakítani a krízisek során is, és annál több megküzdési stratégiánk lesz az ilyen helyzetekben fellépő, nehezen kezelhető, elárasztó tapasztalatokkal szemben.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
- 176 megtekintés