Teszt lufik? A nagy események kis jelei: mi segíti elő a felnőttek korai felismerését, hogy a gyermekeketszexuális abúzusr érte (Kutatási Összefoglaló) (Document)

Ha egy gyermeket szexuális abúzus ért, gyakran nehezen veszi rá amgát, hogy elmondja bárkinek is. A szülőkkel végzett terápiás munka során azonban az merült fel, hogy a gyerekek gyakran adnak erre utaló verbális jeleket, még ha  kicsiket és indirektet is. A gyermek akkor fogja elmondan mi történt vele, ha a róla gondoskodók megfelelően reagálnak ezekre a jelekre. Ezért aztán nagyon fontos, hogy a szülők, és szakemberek érzékenyek legyenek arra amit a gyerekek mondanak, és fontosnak tartsák a velük való párbeszédet, valamint, hogy lehetőséget adjanak a gyermeknek - a jelek alapján - hogy elmondhassa ami vele történt.

Az egyik oka annak, hogy nehezen mondják el a gyermekek a velük történteket az, hogy gyakran a családtagok, vagy a szülők által nagyrabecsült személy a bántalmazó. Másrészt a gyermekek gyakran érzik magukat felelősnek vagy bűnrészesnek, és félnek az elmondásuk következményétől. Általában a gyermekek nagyon is érzékenyek az őket körülvevő felnőttek reakcióira, és ezek alapján döntik el, hogy elmondják-e és mikor. Éppen ezért lehet, hogy indirekt jeleket, 'tesztelő lufikat' eregetnek a szexuális abúzus témájáról, és akkor mondják el, ha megfelelő reakciót kapnak rá.

A kutatás 20 esetet vizsgált meg, amelyekben a gyerekek ilyen 'tesztelő lufikat' eregettek a szüleiknek vagy a róluk gondoskódóknak. Ez sokszor egy szabályra vagy kötelességre kérdezett rá, például arra, hogy muszáj-e azzal a családtaggal vagy családi baráttal maradni, aki bántalmazza őket, és fenntartásukat vagy nyugtalanságukat fejezték ki a miatt, hogy pl. egyedül hagyták a bántalmazóval. Több esetben a szülő visszautasította ezeket a jeleket, lekicsinyelve a gyerek aggódását, és rámutatva, hogy a kötelességüket teljesíteni kell. Ezekben az esetekben a gyerek többet nem adott információt és nem mondta el mi történt vele. Ezzel ellentétben, ha a felnőtt nyitottan reagált ezekre a jelekre (például megkérdezte, hogy miért érzi magát kellemetlenül, vagy miért aggódik a gyerek), akkor a gyerek a beszélgetés további részében elmondta, hogy bántalmazás érte. Néhány esetben a gyerekek direktben elmondták, hogy abúzálták őket, de ez csak akkor történt így, amikor az abúzussal kapcsolatos egészségügyi problémák merültek fel, vagy amikor pont erről a témáról volt szó (pl. egy tv programot néztek, ami a gyermekek szexuális abúzusáról szólt).

Ezek az eredmények arra vezetnek, hogy a szülőknek és a szakembereknek tisztában kell lenniük ezekkel a tesztelő helyzetekkel, amelyekkel a gyerekek vizsgálják a felnőtteket, és tudniuk kell, milyen fontos szerepe van a gyerekkel való beszélgetésnek abban, hogy a gyermek végül meg tud-e nyílni és el tudja-e mondani mi történt vele.

Az összefoglalót (angolul) Katharina Obermeier készítette, Child Protection Hub for South East Europe, 2015.